2015. augusztus 20., csütörtök

Kedves halottak! - az idei nyár nagy dobása

Kedves Ava Dellaira!

Vannak pillanatok, amikor a szó nem elég. Vannak szavak, amiket nem kell kimondani, a másik anélkül is érti. Vannak dolgok, amiket át kell élni. Vannak emberek, akik csodákat csempésznek életekbe. Te egy vagy közülük.


Lelkesen vártam a könyved magyar megjelenését, sok jót hallottam róla és a fülszövege alapján elvarázsolt. A publikálása napján lecsaptam rá, mint éhes vad a húsra. A borítója lenyűgözött. Örültem, hogy a Ciceró Könyvkiadó meghagyta az eredetit. Az előlapon nem látszódik a lány arca. Bárki odaképzelhet bármit. Lehet, hogy May, a főszereplő van rajta. Lehet, hogy nem. Elképzelhető, hogy szemüveges. Vagy kontaktlencsét hord. Szeplős, vagy nem. Mindenki képzeljen azt, amit szeretne. Ez a szabadság.
"De az élet nem ilyen. Nem tudhatjuk, miből mi sül ki, akkor sem, ha mi helyesen csináltunk mindent."
Egyből elkezdtem olvasni. Merész húzás volt tőled, hogy levélformátumban írd meg az egész könyvet. De bejött. Egyedi volt, utánozhatatlan és varázslatos. Kicsit olyan volt olvasni, mintha leveleket nyitottam volna fel, amik másnak szólnak, és én suttyomban átnézem. Minden egyes küldemény apró törés volt az álarcon, amit May viselt. Hiszen nem mutathatod arcod életed végéig egy maszk mögé dugva. Előbb-utóbb lehull az álca, és kiderül a valóság. Valóság vagy őszinteség, ki minek hívja.

A külső arcom alatt
Van egy  arc, amit senki sem láthat.
Kicsivel kevesebb mosoly,
Kicsivel kevesebb biztosság,
De sokkal több magamból.
-Shel Silverstein
Az elején egy angol háziról volt szó. A végére élettörténet lett belőle. Érdekes volt végigkövetni a folyamatot, ahogy May kinyílik, mint a virágok tavasszal, és egyre többet mutat meg magából. Néha vicces volt. Néha szomorú. Senki sem lehet csak humoros vagy csak melankóliás. A japánok azt mondják, az embernek három arca van. Egy, amit a külvilágnak mutat, egy, amit a közeli ismerőseinek, barátjainak, családjának. És van még egy. Ez az, amit rajtunk kívül más nem ismer. Ez a legőszintébb énünk, ahol nem kell takargatni semmit és szabadon kimondhatjuk a véleményünket. 
"Olyan lett az arca, mint amikor reggel kisütjük a gofrit, már ki is vettük a sütőből, rákentük a vajat, leöntöttük sziruppal, felvágtuk kis négyzetekre, már visszük is be a szobánkba nagy boldogan, és akkor elejtjük az ajtóban, de úgy, hogy a szirupos oldalára essen. Amitől úgy elszomorodunk, hogy már nincs is kedvünk másikat sütni."
May a levelekben teljesedett ki igazán. Hiszen olyan embereknek írt, akik népszerűek voltak, lesznek. De már halottak. Nincs válasz. Nincs beszélgetés, telefonos hívás, találka a sarki kávézóban. Sok személynek írt, attól függően, milyen szakaszban volt éppen az élete, mihez kapcsolódott az aznapi mondandója. 
"Itt jártunk. Volt értelme, hogy éltünk."
A főszereplő nem népszerű. De vannak barátai, akik kiállnak mellette, támogatják őt és mindig ott vannak, ha valamire szüksége van. Nem azt mondanám, hogy kevés barátja van, hanem ezek a személyek egy kis intim, bensőséges kört alkotnak. Kedveltem a mellékszereplőket, mert mindenkinek volt egy személyisége, amit csak ő tudhatott magáénak, ezért mindenki más és más volt.

"Szerelmesnek lenni egyszerre teljes kiszolgáltatottság és tökéletes biztonság."
Észrevétlenül csempésztél minden levélbe egy kis élettörténetet az adott hírességről. Tudatlanul tanultunk meg róluk tényeket és ez egy nagy plusz a könyvnek. 
Laurel sorsáról egyre többet tudtunk meg, ahogy Mayről is. A könyv utolsó 20-30 oldalát hitetlenkedve néztem. Persze, lehetett várni ilyen befejezésre, de megdöbbentő volt. Tragikus. Mit sem sejtő kislányként nehéz az ilyet feldolgozni és régebben viszonylag kevesen nyúltak ehhez a témához, de hé, emberek, ez már a 21. század! Egyre több könyv, film, mű szól az erőszak különböző fajtáiról, betegségekről. Felnyitják az emberek szemeit.
"De mások nem menthetnek meg... magadtól nem. Elalszol a hegyek lábánál, és a hegyekből lejön a farkas. Te pedig azt reméled, hogy valaki majd fölver. Vagy elzavarja a farkast. Vagy lelövi. De amikor rájössz, hogy a farkas benned van, akkor tudni fogod, hogy nem menekülhetsz előle. Senki, akit szeretsz, nem ölheti meg a farkast, mert az is te vagy. Látni fogják, hogy a te arcodat viseli, és nem adják le a lövést."
Ezért köszönöm neked Ava ezt a könyvet. Fantasztikus élmény volt, amit soha nem fogok elfelejteni.


Szeretettel: 
Bálint
A szerző

Értékelés: 4,5/5
Legjobb: regényírás levélformátumban
Legrosszabb: -
Wow: 5/5
Dráma: 4/5
Vidámság: 3/5
Komoly témák: 5/5
Szeretet, szerelem: 4/5
Kiknek ajánlom?: érett tiniknek, felnőtteknek




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése