Bálint és a... könyvek

Helló újra! :)

A következő bejegyzés az első része a "Bálint és a..." sorozatnak, amiben különböző dolgokról, tevékenységekről írom le a véleményemet illetve a hozzáállásomat. Ezúttal a könyvek kerültek a sebészkés alá.

Az olvasás illetve a maga a könyv két olyan dolog, amelyek kikapcsolják az agyat, vagy éppen felélénkítik, ugyanannyira nyugtatnak meg, mint amennyire felzaklatnak. Lehet szomorú, lehet vidám. Véres vagy nyugodt. A fenti személyes véleményem alapján az olvasásnak, mint az érmének is, mindig két oldala van.

Az olvasás, mint téma, olyan mint egy póló. Néha előkerül a szekrényből, felvesszük, hordjuk egy darabig, majd elnyomja a többi ruha. Amikor pedig rendet rakunk abban a bizonyos szekrényben, a legalján megtaláljuk ezt a ruhaneműt, és újra felvesszük. Hasonló a mentalitása az olvasási szokásokról szóló tudósításoknak, riportoknak, inkább asszociálódnak ezek a fiatalokkal és az ő élményeikkel. A szekrény maga a sajtó, a póló pedig a téma. Néha felröppen, dobáljuk egymásnak mint a pöttyös kis labdákat, aztán felszúródik a kerítésre, és leereszt. Elnyomják a politika dolgai, közéleti szereplők kisebb-nagyobb botlásai, vitái, katasztrófák. Ez így jó. Párszor odakapcsolok a híradóra és ha minden áldott nap azt kellene hallgatnom, hogy mennyire rosszak az olvasási szokásaink (miközben szerintem nem így van), megunnám, és soha többé nem kapcsolnék oda.

Szerintem minél jobban kihangsúlyozzák ezt a témát, annál inkább nem lesz kedvük olvasni a fiataloknak.

Itt vége a töprengésnek, jöjjön az én szemszögem. :)

Körülbelül hét éves koromban kezdtem igazán olvasni. Jó, nem azt mondom, hogy addig egy földalatti bunkerban éltem várva az atomrobbanást, de azok az élmények inkább mesék voltak. Bár ha belegondolok most is sok meseszerű regényt olvasok, szóval ez tapad mint mágnes a hűtőn. :)

Az első könyvem egy Danielle Steel volt. Ha valaki szeretne, délutánonként keressen meg és kövezzen meg! Azért pont egy ilyen kis hmm... minek is nevezzem, lelki vigasz a mindennapokra? Gyógytea a léleknek? Mielőtt túlságosan belemegyek ebbe, folytatom. Szóval azért, mert Anyunak egy halom Danielle Steel könyve van, és hát már akkor is elcsábultam a sok könyvre. :)

Johnny angyal volt a címe a "lelkifröccsnek". Most jöhetnek a kommentek, hogy gyerek kezébe nem való ilyen olvasnivaló, de szerettem. Kicsit megkomolyodtam tőle, és bár nem hiszem hogy mindent értettem belőle, eléggé megütötte a kis hét éves szívemet.

Ami úgy igazán az én könyvem volt, ami saját, az a Kutyaszálló volt. Nagyon hypeolták, film is készült belőle. Aranyos történet gyerekeknek.  Utána szinte csak ilyen gyermekded olvasmányok kerültek a kezembe, mint például az Egy ropi naplója, vagy Charles T. Rose trilógiája.

És aztán jöttek a kicsit komolyabb regények. Talán 11 lehettem (nagyon érett :D), akkor kezdtem neki az Alkonyatnak. És értettem. Az első hármat elolvastam, a negyediket még mindig nem, shame on me. Itt kezdődött el a kis "mókusmániám", én is felhalmozom a könyveket, nehogy kifogyjak belőlük télre (hjaj, nincs is jobb mint forró csokival vagy kávéval a kezedben bekuckózni a takarók és puha párnák halma közé, és olvasni.). :)

Jöjjön mindenki hőn szeretett témája, a kedvenc könyvek! Nem emlékszem melyik volt az első kedvenc könyvem, de van belőle egy rakatnyi.

Leiner Laura az egyik kedvenc íróm. Megint el lehet rabolni éjszaka, kikiáltani gyerekesnek és lányosnak, de ez van. :) Akkoriban nagyon menő volt (nem mintha most nem lenne az) a Szent Johanna Gimi. Meg is vettem az első részét, amit csak nagy unszolásra sikerült levennem a polcról, mert valahogy nem szerettem volna elolvasni. És hát mivel én ilyen jótét lélek vagyok, hogy mindent elolvasok, nem volt visszaút. :) Imádtam. Letettem, de aztán újra a kezembe tévedt. Pár nap alatt kiolvastam, azonnal megvettem a második részét és így tovább. Nagyon vártam hogy a többi könyvét is elolvashassam.

A Bábel egy igazi fesztiválkönyv, amitől én is olyan hangulatba kerültem, noha még egyen sem voltam, de ami késik nem múlik. ;)

Az Akkor szakítsunk című kötetét igazából még csak idén olvastam el. Sok rosszat hallottam róla, nem igazán akartam megvenni, elolvasni.  Ez a könyv Laura mélypontja. Vannak benne vicces részek és valós pillanatok, de nem igazán éreztem azt a szikrát (papolok én itt szerelemről 15 évesen :D).

A Késtél illetve a Hullócsillag két frenetikus könyv és érdekes témát mutat be (sztárok csillogása és valós élete). Azt hiszem, ezektől kedveltem meg igazán. A Hullócsillagon btw rajta van a véleményem, nézzétek meg!

Kerstin Gier trilógiája, az Időtlen szerelem nagy kedvencem, mert a humora, az érzelmi, drámai események mind összhangban vannak, az összes köteten át. Az pedig külön pluszpont, hogy a regények betűszínei a címben szereplő árnyalatokat személyesítik meg, így például a Rubinvörös színei az olvasmányon belül mindenhol vörösek. Találékony ötlet, 1 pont Németországnak :)

Rachel Vincent vérmacskás sorozatától már az elején sokat vártam, és sikerült neki megugrani a lécet. A vicc, a romantika és a harc hármas keringőt járnak, amiben mindenki egyenlő fél. Imádom. :)

Suzanne Collins Éhezők Viadala trilógiájához azt hiszem nem kell semmit sem hozzáfűzni, aki látta a filmeket, olvasta a könyveket, tudja azt az érzést.

John Green könyveivel úgy két éve ismerkedhettem meg. Sok jót hallottam a regényeiről és akkor volt a Csillagainkban a hiba film premierje. Én pedig mániákus megszállottja vagyok az adaptációknak. :) Nem sírtam rajta. Inkább belülről emésztett, és még napokig gondolkodtam a történetről, milyen lehet a betegségben szenvedők élete, stb. Más könyvet nem is olvastam tőle egészen az idei év tavaszáig, amikor megtudtam, hogy a Papírvárosokból is film lesz, illetve kiadják magyarul is. A TFIOS alapján egyből lecsaptam rá még előrendeléssel és nem csalódtam benne. Élveztem, hogy végre olvashatok egy olyan könyvet, aminek fiú a főszereplője. Tetszett, várom a filmet.

Kevin Hearne Vasdruida sorozata egy igazi tökös, pasis könyv, amit lányok/nők is élvezhetnek. Bemutat egy régi világot, különleges eseményekkel, szereplőkkel, tárgyakkal, akciódús és a humorban sem szűkölködik.

Colleen Houck Tigris sorozata nagy meglepetés volt, mert nem hittem volna, hogy tetszeni fog. Az érzelem és a kaland tökéletes elegyet alkot és most, hogy elolvastam a harmadik részt is, rájöttem valamire. Az írónő igencsak cseles, kimondottan manipulálja az érzelmeinket. Az egyik kötetben ennek a srácnak szurkolunk, míg a másikban már a testvérének. Érdekes. :)

Kendare Blake Anna elnevezésű dilógiájában ugyancsak fiú a főszereplő. Nem tudom mi fogott meg benne, az egészet átjárja egy különleges pezsgés, amitől nem tudod letenni őket. Külön pont itt is a vérvörös betűszín.

Dan Wells John Cleaver sorozatának első részét egy nyereményjátékon nyertem és egyből megszerettem. Kicsit morbid, kicsit véres, sötét, de kellenek ilyen könyvek is, elképesztően üdítő volt a sok szerelmes-YA-fantasy regények között. Sajnos még csak az első két részét tudtam elolvasni, de mint fentebb említettem, ami késik, nem múlik. :)

Sara B. Elfgren és Mats Strandberg Engelsfors trilógiája komor, természetfelettien horroros. Azt hittem ijesztőbb lesz, nem mintha így nem lett volna az, nagy kedvencem lett, azt hiszem ez volt az első vagy második könyvem ebből a zsánerből. Egy szabály van: ne légy boldog, mert valaki meghal. Főszereplő is, amit eddig könyvektől nem szoktam meg, de tetszett ez a fajta bátorság.

J.K. Rowling Harry Potter. Erre nem kellenek szavak, egy egész generáció nőtt rajta fel igaz pár éve olvastam, de ugyanolyan varázsa van újra és újra. :)

Veronica Roth Beavatott trilógiája egy disztópikus (behind the scenes: kicsit gondolkodnom kellett mert már régen használtam ezt a szót. :D) világban játszódik, különböző csoportokkal (khm.. frakciókkal [#nopolitika]). Érdekes jövőkép, szerintem Elfajzott lennék. :)

Tammara Webber Contours of the Heart sorozata a fentiekkel ellentétben nem tartalmaz semmi természetfelettit. Emlékszem, miközben olvastam az Easy-t, konkrétan szobát kellett volna festenem, de nem volt semmi gond. Kényes témákkal is foglalkozik, mint például a nemi erőszak, és hitelesen tudja megjeleníteni ezeket. Abszolút kedvenc.

És így a végére hogy egy magyar kedvencet is említsek (illetve kettőt):

Helena Silence Enigmája egyszerűen frenetikus. Ha a szöveg helyett zene lenne, szerintem mindenki erre partyzna. Pár éve olvastam, és a szereplők, a cselekmény, a romantika és a akció kellemes egyveleget alkot. Sajnos még az Ezüsthidat nem tudtam elolvasni, de rajta leszek az ügyön. ;)

Ui.: Innen is köszönöm az aláírást még anno Könyvfesztiválról! ^.^

A másik könyv magyar szerző tollából/billentyűzetéből B.M. Grapestől a Jóslatok hálójában. Nem mai darab, nem is százéves kínai tojás, de kellően modern. A titkok, nyomozás és a krimis szál nem nyom el semmit, mégis hivalkodik. Imádtam.

Ez lett volna az én kis listám a kedvenc könyveimről és az olvasásról magáról.

Heti kérdés: Neked mi(k) a kedvenc könyve(i)d? Hozzászólásban tudtok válaszolni. :)

A következő posztig maradjatok jók, bulizzatok, érezzétek jól magatokat! :) <3